Az Eger-patak a leghosszabb vízfolyás Egerben és környékén. A Balaton község területén, a Vajda-kútnál eredő kis patakocska innen délkeleti irányban 68 kilométert tesz meg a Tiszáig, amelynek jobb oldali mellékfolyója. Az Egri járás, illetőleg a Bélapátfalvai járás majdnem egész területe e vízfolyás vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza mintegy 40 km, ezért a térség vízrajzának meghatározó alkotóeleme. A patak az Eger–Laskó–Csincse-vízrendszer egyik legjelentősebb tagja.

 

Eger-patak

 

 

Országok

Magyarország Magyarország

Földrajzi adatok

Hossz

68 km

Forrásszint

360 m

Vízhozam

2,6 m³/s

Vízgyűjtő terület

892 km²

Forrás

Vajda-forrás, Balaton (település), Heves–Borsodi-dombság, Magyarország

Torkolat

Tisza, Heves megye, Poroszló és Négyes közt

é. sz. 47° 37′ 60″, k. h. 20° 39′ 00″

 

A patak kialakulása valószínűleg a miocén időszakban kezdődött el, amikor a Bükk-vidék központja mintegy 300-400 méternyit emelkedett, és így számottevő magasságú, mélyülő völgyekkel tagolt hegységgé alakult, és elkezdődött a máig tartó karsztosodás, és a vízhálózat kialakulása.

 

A 20. században és már a korábbi évszázadok során is vízimalmok sorát építették ki a vízfolyás felsőbb szakaszain, ami megváltoztatta a folyó természetes vízjárását, és gyakorlatilag megszüntette a hordalék hegységbeli utánpótlását. A rendszer utolsó tagja az Egerlövőn felépített egerlövői vízimalom.

 

Az Eger-patak három városon és tizenhárom községen halad át útja során; vízgyűjtő területe összesen öt várost és negyven községet érint két megyében, illetve négy járásban. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük Heves megye székhelye, Eger, valamint a szintén városi rangot kapott és azóta is járási központként működő Bélapátfalva. A térség kulturális öröksége és természeti adottságai sok turistát vonzanak.

 

Állat- és növényvilága

Flóra

A zöldmoszatok nyáron a lassan áramló vízben elszaporodva zöldre festik azt. Az alsó szakasz partjainál jellemzőek a nádasok, ahol a nád mellett gyékény is található, kijjebb pedig sásfajok is. A gyorsabb folyású szakaszoknál a nád helyett egyből füzes cserjések vannak a patak mellett. Ezeket itt-ott kőrisfa, éger, jegenye, fehér és fekete nyárfák tarkítják. A fás szárú növények mellett többféle kúszónövény: vadszőlő, vadszeder és komló jelenléte jellemző. A patak partját Egertől kezdődően több helyütt az ártéri japánkeserűfű összefüggő sarjtelepei borítják.

 

A pataktól távolabb eső területeken mezőgazdasági művelést folytatnak.

 

Fauna

 

Tájékoztató tábla az Eger-patak élővilágáról

A vízi szerves hulladék lebontói a fenéken lakó örvényférgek, laposférgek és giliszták. A különböző ízeltlábúakat a patak lassú szakaszain lehet fellelni. Ide tartozik a vízi- és a molnárpoloska. A patakban sok a tegzes, a bolharák, az alsóbb részeken az árvaszúnyog. A gyöngyösi Mátra Múzeum gyűjtése alapján több ízeltlábúfaj megtalálható az Eger-patak vidékén, Almár és Eger környékén, többek közt a következők: világoszöld mezeipoloska (Lygus gemellatus), változó mezeipoloska (Lygus pratensis), bogáncs-csipkéspoloska (Tingis cardui), pimpó csipkéspoloska (Catoplatus carthusianus), Catoplatus fabricii, Catoplatus nigriceps, kígyószisz-csipkéspoloska (Dictyla echii), hegymászó szúnyogpoloska (Berytinus montivagus), vörösfoltos bodobács (Lygaeus equestris), virágbodobács (Lygaeus saxatilis), Melanocoryphus albomaculatus, közönséges díszesbodobács (Raglius [Rhyparochromus] vulgaris), közönséges karimáspoloska (Coreus marginatus), tüskéslábú karimáspoloska (Ceraleptus gracilicornis), piros karimáspoloska Corizus hyosciami, közönséges üvegszárnyú-poloska (Rhopalus parumpunctatus), üvegpoloska (Stictopleurus punctatonervosus), nagy címerespoloska (Acanthosoma haemorrhoidale), közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata), paréjpoloska (Eurydema oleracea).

 

Egy 2005 és 2012 közt végzett, helyszíni mintavételen alapuló felmérés során a kutatók megvizsgálták az Eger-patak vízrendszerének halfaunáját. A vizsgálat során 77 lelőhelyről 111 alkalommal vettek mintát, és 33 halfajt azonosítottak a patakok vizében. Ezen 33 halfaj közül 9 védett. A vizsgált patakok halfaunáján belül több mint 10%-os részesedésben van jelen három faj: a tiszai küllő (Gobio carpathicus), a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) és a fejes domolykó (Squalius cephalus).E tanulmány adatai alapján az Eger-patakban összesen 29 édesvízi halfaj él, amelyek közül az Eger-patak ágában három, az Eger-csatorna ágában öt halfajt első ízben sikerült fellelni. Az Eger-patak legjellemzőbb halfajai a fejes domolykó, a pisztráng és a jászkeszeg.

 

Az Eger-patakban a következő halfajok élnek: tiszai küllő (Gobio carpathicus), halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi), fejes domolykó (Squalius cephalus), kövi csík (Barbatula barbatula), vágó csík (Cobitis elongatoides), domolykó (Squalius cephalus), selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser), szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), amurgéb (Perccottus glenii), folyami géb (Neogobius fluviatilis), tarka géb (Proterorhinus semilunaris), fekete törpeharcsa (Ameiurus melas), Ameiurus nebulosus, bodorka (Rutilus rutilus), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), jászkeszeg (Leuciscus idus), balin (Aspius aspius), küsz (Alburnus alburnus), karikakeszeg (Blicca bjoerkna), dévérkeszeg (Abramis brama), razbóra (Pseudorasbora parva), szivárványos ökle (Rhodeus amarus), ezüstkárász (Carassius gibelio), ponty (Cyprinus carpio), réti csík (Misgurnus fossilis), harcsa (Silurus glanis), csuka (Esox lucius), sebes pisztráng  (Salmo trutta  fario), sügér (Perca fluviatilis), vágódurbincs (Gymnocephalus cernua), széles durbincs (Gymnocephalus baloni), süllő (Sander lucioperca). Az első három halfaj ezek közül is 10 százalékot meghaladó nagyságrendben található meg a patakban.

 

A sekélyebb hínáros társulások és a holtágak gazdag állatvilággal rendelkeznek. Elsősorban a hínárosokban találkozni a szúnyog- és vízipoloskafajokkal, de sok csigafaj (elsősorban éticsiga) is itt talál menedéket. A holtágak élővilága hasonló a hínároséhoz, de itt még kétéltűek és hüllők is szép számban honosak. A legjellemzőbb állatfajok a varangyos béka és a vízisikló.

 

 

A patak mentén jégmadárral is találkozhatunk

Az Eger-patak ártere számtalan madár- és emlősfajnak is életteret biztosít. Szintén minden folyószakaszon megjelennek a récefélék és a vadlibák. Elsősorban a Tisza környékén honos, de kisebb számban a középső szakaszon is látni szürke gémet, vörös gémet, fehér gólyát, füsti fecskét és molnárfecskét. A felsőbb szakaszokon a jégmadár is előfordul.

 

A ragadozókat elsősorban a vörös róka és a görény képviseli. A nagy kiterjedésű erdőkben, főleg a felső szakaszon a terület természetes eltartó képességénél nagyobb nagyvadállomány (őz, szarvas, vaddisznó) is található. A nagyvadak számát etetéssel tartják fenn, és a kipusztított nagyragadozók hiányában vadászattal ritkítják. Eger felett vidrákkal is lehet találkozni a patak partja mentén.

 

Környezetvédelem

Az Eger-patakot viszonylag sok környezeti kár érte, természetes élővilága nagyrészt kipusztult. Az Eger-patak menti területeken az 1970-es években kezdték el kijelölni a szemétlerakó helyeket, ám ekkortájt nemigen vették figyelembe a környezet megóvását, a hulladéklerakók pedig korszerűtlenül, környezetszennyező módon működtek. A korábbi évtizedekben hulladéklerakók üzemeltek a következő településeken: Andornaktálya, Eger (három darab is), Felsőtárkány, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Ostoros. Az egyre szigorodó jogszabályi környezet miatt a korábbi lerakók nagyobb részét már bezárták, ám ezeknek a helyeknek a rekultivációja nem történt meg. A már bezárt lerakók továbbra is veszélyeztetik a környezetet és a felszín alatti vízkészletet, valamint a talajt is szennyezik. Az érintett térségben több helyen természet-, víz- és talajvédelmi szempontból érzékeny terület található. A korábbi évtizedekben az egyáltalán nem létező, illetve csak később elinduló rendszeres hulladékelszállítás részleges igénybevétele miatt mind a mai napig kezeletlen, illegális lerakókban heverő hulladékok szennyezik a környezetet. Ezek felszámolása ugyan folyamatban van, de a teljes felszámoláshoz az érintett területek talajának kicserélésére vagy szűrésére lenne szükség. 2008-ban a vízügyi szakemberek harmadfokú vízkár-elhárítási készültséget rendeltek el a patak Maklár és Szihalom közti szakaszán, mert kommunális hulladék gyülemlett fel az érintett szakaszon. A kárelhárítást a mintegy 100 köbméternyi hulladék begyűjtésével és elszállításával rendezték.

 

A patak felsőbb folyásán kiépített szennyvízhálózattal rendelkezik Balaton, Bélapátfalva, Mikófalva és Egercsehi. A térségben jelentős a karsztforrások száma. Ennek és a szennyvízberuházásoknak köszönhetően a patak felső folyásán a vízminőség kiváló.

 

Az Eger-patak völgye Andornaktálya és Maklár közelében vízbázisforrás, ahonnan a környező településeket és Egert is ellátják ivóvízzel. Az Eger-patak teljes vízgyűjtő területén harmadik fokozatú (nitrogén- és foszforeltávolító) szennyvíztisztítást kell biztosítani.  A patak felső-középső folyásán is kiépített a szennyvízhálózat, így Eger, Felsőtárkány, Novaj, Ostoros, Noszvaj, Maklár, Andornaktálya, Nagytálya és Szarvaskő is csatornázott. A csapadékvíz-elvezetés többnyire nyílt árkos, útmenti árkokkal történik, zárt csapadékelvezető rendszerrel csak Eger, Füzesabony és Mezőkövesd rendelkezik. A csapadékvíz szennyezőanyagoktól való megtisztítása jelenleg nem megoldott, így a településekről olaj, nehézfémek és növényvédő szerek mosódhatnak be az Eger-patak vizébe.

 

A hiányosságokat felismerve az 1970-es évektől folyamatosan alakultak nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek az Eger-patak vízgyűjtő terében és közvetlen közelében. Ezek a nemzeti parkok, természetvédelmi területek jelenleg a következők:

 

Bükki Nemzeti Park (1976 óta védett, Heves megyében a park 14 158 hektárnyi területen terül el)

Bél-kő

Nagy-Eged hegy (1978 óta védett, 21 hektárnyi területen fekszik)

Eger védett fái (1978-ban és 1982-ben jelölték ki a város helyi jelentőségű védett fáit)

Érsekkert (8 hektárnyi területe 1996 óta védett)

Mészhegy és Nyerges-tető (126 hektárt kitevő területük 1996 óta áll védelem alatt)

Kőlyuktető Természetvédelmi Terület (135,92 hektáron Eger és Andornaktálya területén[25])

Ostoros-Novaji gyepek helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület (159 hektárnyi területe 2001 óta élvez védettséget)

Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet (Füzesabony és Poroszló közelében)

Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet (a pataktól keletebbre fekvő terület)

Tisza-tavi madárrezervátum

Ezenkívül Natura 2000-es természetvédelmi területek a patak mentén.

Forrás: Wikipédia